Egy alkotás menete

Sokszor elgondolkodom, hogy festhetek kívülről, amikor írok. Rengetegszer elméláztam már azon, hogyan lehetne szavakba önteni a szerző-karakter közti kapcsolatot. Magamnak se és másnak se tudtam szofisztikáltan megfogalmazni. Ez a rövidke novella éppen ezért született.

~~~

A levegő dermedt, mégis melankóliával és cigarettafüsttel átitatott volt mint mindig, az egyszerű, porlepte bútorokon erőtlen fény verődött vissza mint mindig, a szoba csöndje pedig fullasztó volt mint mindig. Tapintható közöny táborozott le a lakás minden szegletében, hogy megmérgezzen mindenkit, ki betette a lábát. Egy valakiben nem váltott ki keserű hatást, mert az a valaki teremtette meg ezt a fullasztó apátiát és fásult beletörődést maga körül. Szépen, lassan rombolt le minden lelkesedést és érzelmi felfűtöttséget, hogy helyet adhasson személyes kálváriájának és perszonális enerváltságának, melynek fanyarul szürke füstje fokozatosan rátelepedett a személy aurájára és környezetére. De talán arca vonásaiba égett lélektelenség volt a legszembetűnőbb, amit a monitor kék fénye csak még inkább kihangsúlyozott, mikor árnyékot vetett rá.

Ha az embernek meg kell halnia, veszítse életét a szenvedélye által. A sebesség-megszállott driftelés közben, a kábítószeres túladagolásban, az adrenalin-függő bungee jumping kötele szakadjon el, egy írót pedig emésszen fel a saját fiktív világa.

– Szép teória. – A csönd önfeláldozóan szűnt meg, mikor a szobában lebegő füst felszólalt, s egy ismerős, mégis idegen alakot kezdett felölteni. – Nagyon jó úton jársz efelé.

Az írónő egy pillantásra se méltatta a mögötte magasodó személyt, hiszen pontosan tudta, kivel van dolga. Ujjai továbbra is eszeveszett sebességgel száguldoztak egyik billentyűről a másikra, a fehér lapot pedig fekete betűk és fátyolos emóciók kezdték megtölteni. Az alak szórakozottan hajolt előrébb, hogy el tudja olvasni a deprimáló szavakat, ajkait pedig az örömteliség kampói húzták felfelé, miközben tekintete ide-oda cikázott a monitoron, hogy követni tudja a folyamatosan szaporodó mondatokat.

– Én nem tennék ilyet – húzta el ajkait szkeptikusan. – Ez nem túlzottan illik a személyiségemhez. – Az írónő ismételten zárva tartotta száját, viszont jobb kezének ujjai a törlés gombra vándoroltak, hogy eltűntethesse amit papírra vetett, s néhány szót visszamehessen az időben, hogy új jelent írhasson. – Ez már sokkal jobb! – egyenesedett ki elégedetten az alak, s a hatás kedvéért csípőjére tapasztotta tenyereit.

– Inkább bízd rám! – szólalt meg akkor először a szerző. – Elvégre itt én alakítom a történéseket.

– Egy nagy fenét! – horkantott fel az árny. – Eleinte talán. De ha engeded, hogy túlságosan beszippantson az általad kreált világ, akkor a karaktereid átveszik fölötted az irányítást.

– Túl erős személyiségeket hoztam létre? – A lány ujjai lefékeztek a klaviatúra fölött, s megfagyva pihentek tovább a levegőben, arra várva, hogy ismét használatba léphessenek. Az írónő elmerengve ráncolta szemöldökét, még mindig nem pillantott alakot öltött karakterére, akinek viszont minden hanglejtése, szava és mozdulata idegesítően csevegő volt.

– Úgy bizony, Snarky – veregette meg a vállát, s mintha szürke kézfeje arra a pillanatra elhalványodott volna. – Ha sokáig írsz, a karakterek jól kidolgozottak, majd valódiak lesznek. Meg fogják követelni a hozzájuk leginkább illő reakciókat, szavak, tetteket.

Snarky kénytelen volt elismerni a mondatok igazát, s a hallgatás beleegyezés teóriához hűen ajkait nem beszédre használta, hanem a hamutálban füstölgő cigit emelte közéjük, hogy a toxin könnyűszerrel mérgezhesse és színezhesse feketére nyelőcsövét és tüdejét. Ráérősen engedte ki a szürke felhőt testéből, ami kényelmesen haladt tovább a – hozzá képest – tiszta levegőbe, majd hosszú momentumok erejéig meg is dermedt benne.

– Na, de én a világért sem akartalak megzavarni, pötyögjél csak tovább – váltott át kellemesebb hangnembe az árny, már ha ez lehetséges volt.

– Már mindegy, Logan – nyomta el a csikket Snarky. – Kissé kizökkentettél.

– Akkor zökkenj vissza! – utasította egy arcát átszelő vigyorral Logan. – Kíváncsi vagyok, mi fog történni velem.